2013/05/22

Huszáremlékmű Rimaszombaton


Rimaszombat északnyugati szélén, a Bakostörék felé vezető 531-es út mentén található Szabadkapusztán áll az alábbi emlékmű.


A kép forrása: rimaszombat.lap.hu

Az emlékművet a VII. önálló huszárszázad parancsnoka, Nagy Kálmán huszár százados (pályafitásáról, életéről bővebben ITT olvashatunk) kezdeményezésére emelték 1943-ban. A rajta szereplő katonákat a rendelkezésre álló hivatalos veszteségi adatbázisokban (hadifogoly.hu, hadisir.hu) ellenőriztem, így több esetben sikerült pontosítani hősi haláluk körülményeit.

Nagy Kálmán százados
A VII. önálló huszárszázad hősi halált halt katonáit zömmel a 2. hadsereghez vagy a megszálló erőkhöz beosztott hadosztályközvetlen huszárszázadokhoz osztották be, a legtöbben a nagy veszteségeket szenvedett 19. könnyű hadosztály lovasszázadában  (10 fő) és a 20. könnyű hadosztály lovasszázadában (8 fő) estek el. A veszteségi adatbázisok szerint számos huszárt osztottak be gyalogsági alakulatokhoz is, valószínűleg az ezredközvetlen huszárszakaszokba. A VII. önálló huszárszázad emlékművön feltüntetett katonáinak post mortem 16 Bronz és egy Kis Ezüst Vitézségi Érmet ítéltek oda. Figyelemre méltó, hogy a gyalogezredekhez beosztott huszárok közül senkinek nem adományoztak utólag kitüntetést, ennek oka lehetett, hogy a felterjesztésre jogosult parancsnokok nem tekintették a huszárokat valóban az ezredhez tartozónak.


Lássuk sorban:



Szabó István őrmester 
(Mezőkövesd,1910.október 29-Veszelij-Hutor, 1942. szeptember 13.) 20. könnyű hadosztály lovasszázad. Hősi halált halt lőszerrobbanás következtében. Novo Uszpenkán temették el, most a rudkinoi hősi temetőben nyugszik.


Czéh Károly címzetes szakaszvezető 
 (Lőrinci, 1914. február 25-Novij Gran Hresztiki, 1942. augusztus 17.) 19. könnyű hadosztály lovasszázad. Hősi halált halt haslövés következtében. A rudkinoi hősi temetőben nyugszik. Halála után Magyar Bronz Vitézségi Éremmel tüntették ki.


Veronács Géza karpaszományos őrvezető 
(Egerbocs, 1923. január 06-Mizoc, 1943. augusztus 20.) 201. könnyű hadosztály lovasszázad. Hősi halált halt tüdőlövés következtében. A rovnoi hősi temetőben temették el. Halála után Magyar Kis Ezüst Vitézségi Éremmel tüntették ki.


Kovács Boldizsár címzetes tizedes
(Borsodszemere, 1912. október 12- Kocsatovka, 1943. január 25.) 
14. gyalogezred. Hősi halált halt aknatelitalálat következtében. Temetéséről nincs adat.


Pásztor József címzetes őrvezető
(Sarud, 1918. április 12-Kamienicze, 1943. május 21.) 
121. könnyű hadosztály lovasszázad. Hősi halált halt fejlövés következtében. A rovnoi (német) hősi temetőben temették el. Halála után Magyar Bronz Vitézségi Éremmel tüntették ki.


Csizmadia József címzetes őrvezető 
(Tibolddaróc, 1915. február 21-Perejezsaja,1942. augusztus 18.)
19. könnyű hadosztály lovasszázad. Novij Gran Hresztikiben temették el. Hősi halált halt haslövés következtében. A rudkinoi hősi temetőben nyugszik. Halála után Magyar Bronz Vitézségi Éremmel tüntették ki.


Fodor Károly címzetes őrvezető
(Alsózsolca, 1911. szeptember 29-Sztorozsevoje, 1943. január 13.) 20. könnyű hadosztály lovasszázad. Hősi halált halt aknatelitalálat következtében. A találat következtében eltemetni nem lehetett. Halála után Magyar Bronz Vitézségi Éremmel tüntették ki.


Kánai József őrvezető
(Tiszaluc, 1913. július 19-Sztorozsevoje, 1943. január 13.) 23. gyalogezred. Hősi halálának oka lövés, temetetlen maradt.


Meskó András honvéd
(Turjaremete, 1918. szeptember 26- Kamienicze, 1943. május 21.) 121. könnyű hadosztály lovasszázad. Hősi halált halt aknatelitalálat következtében. A rovnói német hősi temetőben temették el. Halála után a Magyar Bronz Vitézségi Éremmel  tüntették ki


Ádám Gyula honvéd
(Gömörpéterfala, 1908. június 15-Nyikloszkoje, 1943. január 27.) 20. könnyű hadosztály lovasszázad. Hősi halált halt haslövés következtében. A hoholi hősi temetőben temették el. Halála után a Magyar Bronz Vitézségi Éremmel tüntették ki  


Básti Gyula honvéd
(Tajti, 1913. december 07-Veszelij-Hutor, 1942. szeptember 13.) 20. könnyű hadosztály lovasszázad. Hősi halált halt lőszerrobbanás következtében. A Novo Uszpenszka-i hősi temetőben temették el. Halála után a Magyar Bronz Vitézségi Éremmel  tüntették ki  


Belukács László honvéd
(Páskaháza, 1906. április 21-Sdolbica, 1943. május 28.) 21. könnyű hadosztály lovasszázad. Hősi halált halt telitalálat következtében. A zdolbunovi hősi temetőben temették el.


Berecz János honvéd
(Miskolc, 1911. március 05- Scsucsje, 1942. augusztus, napja nem ismert) 19. könnyű hadosztály lovasszázad. Hősi halált halt sebesülés következtében, temetéséről nincs adat. Halála után Magyar Bronz Vitézségi Éremmel tüntették ki.


Bodzsár Lipót honvéd
(Ipolyfödémes, 1912. január 21- Sztorozsevoje, 1942. szeptember 16.) 20. könnyű hadosztály lovasszázad. Hősi halált halt két nappal korábban Veszelij Hutornál szenvedett sebesülése következtében. A rosszoski hősi temetőben temették el. Halála után Magyar Bronz Vitézségi Éremmel tüntették ki.


Bontovics József honvéd
(Magyarkanizsa, 1920. március 16- Perejezsaja, 1942. augusztus 10.) 19. könnyű hadosztály lovasszázad. Hősi halált halt haslövés következtében. Novij Gran Hresztikiben temették el. Halála után Magyar Bronz Vitézségi Éremmel tüntették ki.


Hornyák János honvéd
(Királyhelmec, 1913. október 25-Veszelij-Hutor, 1942. szeptember 13) 20. könnyű hadosztály lovasszázad. Hősi halált halt lőszerrobbanás következtében. A novo uszpenszkai hősi temetőben temették el. Halála után a Magyar Bronz Vitézségi Érmet adományozták számára.


Jablonczi László honvéd
(Csoltó, más adat szerint Garamszécs, 1908. szeptember 25-Jekatyerinovka, 1942.augusztus 17) 19. könnyű hadosztály lovasszázad. Hősi halált halt gerinclövés következtében. A jekatyerinovkai hősi temetőben temették el. Halála után a Magyar Bronz Vitézségi Érmet adományozták számára.


Jankosik András honvéd
(Gicze, 1910.09.04-Mihajlovszkij, 1942.10.13.) 19. könnyű hadosztály lovasszázad. Feltehetően a korábbi hídfőcsaták során halt hősi halált, testét később találták meg. Halálának pontos oka nem volt megállapítható. A Novij Gran Hresztiki-i temetőben temették el. Halála után Magyar Bronz Vitézségi Érmet adományoztak számára. 


Kazinczi Nagy János honvéd
(Sajóecseg, 1921- Novij Gran Hresztiki, 1942.augusztus.17.) 19. könnyű hadosztály lovasszázad. Hősi halált halt fejlövés következtében. A Novij Gran Hresztiki-i temetőben temették el.


Kaló János honvéd
(Mezőkövesd, 1910.október 10-Kocsatovka, 1943. január 25.) 14. gyalogezred. Hősi halát halt aknatelitalálat következtében. Temetéséről nem áll rendelkezésre adat, feltehetően a visszavonulás következtében nem került sor rá.


Károly József honvéd
(Nagycsécs, 1913.janár 21- Ovrucs, 1943.március 29) csapatteste nem ismert. Halálának oka vesegyulladás.


Korcsmáros János honvéd
(Palást, 1912. december 16- Szeljavnoje, 1942. december 13., más adat szerint 14.) 23. gyalogezred. Hősi halált halt aknatalálat következtében. A sztorozsevojei hősi temetőben temették el.


Kovács József honvéd
(Várgede, 1910.június 08-Goncsarovka, más adat szerint Kamenka, 1942. szeptember 24.) 22. önálló huszárszázad. Elhunyt vesebaj következtében. Kamenkán temették el.

Marinka Illés honvéd
(Kecskésfalva, 1915. március 11-Rosszoski, 1942. december 11.) 14. gyalogezred. Hősi halált halt a december 10-én elszenvedett fejlövése következtében. A rosszoski hősi temetőben temették el.


Marosán András honvéd
(Felsőróka, 1919. augusztus 28- Kamienicze, 1943. május 21.) 21., más adat szerint 121. könnyű hadosztály lovasszázad. Hősi halált halt fej- és szívlövés következtében. A rovnói német temetőben temették el. Halála után a Magyar Bronz Vitézségi Érmet adományozták számára.


Nagy András Árpád honvéd
(Bükkzsérc (?), 1911. március 10- Kijev, 1943. február 21.) 20. könnyű hadosztály lovasszázad. Elhunyt fagyás szövődményei következtében. Kijevben temették el.

Országh Sándor honvéd
(Erdőkürt, 1914. február 02- Kijev, 1943. március 13.) 19. könnyű hadosztály lovasszázad. Elhunyt az V/2. tábori kórházban kiütéses tífusz következtében. Kijevben temették el.


Pakulár György honvéd
(Szilágyperecseny, 1912. április 20- Novij Gran Hresztiki, 1942. augusztus 17.) 19. könnyű hadosztály lovasszázad. Hősi halált halt haslövés következtében, holtteste az ellenség kezén maradt. Halála után Magyar Bronz Vitézségi Éremmel tüntették ki.


Révész Lajos honvéd 
(Sajólád, 1909. július 25- Veszelij-Hutor, 1942. szeptember 13.) 20. könnyű hadosztály lovasszázad. Hősi halált halt lőszerrobbanás következtében. A novo uszpenszkai hősi temetőben temették el. Halála után a Magyar Bronz Vitézségi Érmet adományozták részére.


Sztahunyak Imre honvéd
(Ipolynyitra, 1907.december.21-Kamienicze, 1943.május.21.) 121. könnyű hadosztály lovasszázad. Hősi halált halt fejlövés következtében. A rovnói német hősi temetőben temették el, tömegsírban. Halála után a Magyar Bronz Vitézségi Éremmel tüntették ki


Zsitvai Sándor honvéd
(Bajta, 1911.június 23- Scsucsje, 1942.augusztus 26.) 19. könnyű hadosztály lovasszázad. Hősi halált halt szívlövés következtében. Novij Gran Hresztikiben temették el. Halála után Magyar Bronz Vitézségi Éremmel tüntették ki.


Váradi Ferenc címzetes tizedes
(Hejőpapi, 1911. október 14-Ovrucs, 1943.január 02.) 21. könnyű hadosztály lovasszázad. Hősi halált halt medencealtesti lövés következtében. Az ovrucsi hősi temetőben temették el. Halála után Magyar Bronz Vitézségi Éremmel tüntették ki.



 Nincs adat:

Hári József





2013/05/21

Vissza a Felvidéken át – a Salgó-napló befejező része

Az Archivnet  legújabb számában megjelent Salgó Andor tartalékos hadnagy visszaemlékezésének újabb fejezete. A sorozat harmadik, befejező részében végetér Salgó Andor  harctéri útja.  

"A kassai bakák rövid ideig a trianoni Magyarország északkeleti csücskében, a Bodrogköz területén harcolnak. Létszámuk egyre csökken, az ellátás is akadozik. Kenézlőnél még visszavetik a román átkelési kísérletet, de nem sokkal később észak felé szorulnak, először az I. bécsi döntéssel visszatért területre, majd tovább nyugat felé. A lecsökkent létszámviszonyt jól mutatja, hogy karácsonykor - a vezethetőség fenntarthatósága érdekében - a hadilétszámú ezredet már egy szűkös zászlóaljba kell összevonni. Ugyanez vonatkozott a hadosztály többi alakulatára. Feltehetően személyi pótlást már csak a feloszlatott alakulatokból kaphattak. Ennek ellenére is tisztességgel állták a sarat, a szovjet csapatokkal megtűzdelt román alakulatokkal szemben még bravúros „huszárcsínyekre" is futotta, mint március közepén az ismeretlen szovjet tábornok megölése.

Ugyanakkor a csapatok harcértékének apadása jól kiolvasható a sorok közül. A személyi utánpótlás hiánya és az anyagi pótlás apadása mellett ehhez nagyban hozzájárulhatott - mint arról Salgó Andor több helyen ír - a „nagy helyzet" kilátástalansága is. Először át kellett élniük, hogy családjukat hagyják hátra, ebben Salgón kívül nyilván sokan voltak érintve, hiszen a 21. gyalogezred katonáinak többsége Abaúj megyei volt. Aztán kiszorultak az ország területéről, fokozatosan ellenségesen viselkedő polgári lakosság között éltek-harcoltak. Végül a postai kapcsolat is megszűnt az egyre fogyatkozó hátországgal, az anyaország területéről gyéren csordogáló hírek pedig sejtették a fronton lévőkkel, hogy az ország és a háború végképp elveszett."


"Éjjel kemény harci zaj. 22-23.30. között aknavető és tüzérségi tűz alatt a Kállay-század. Gazda még a délután folyamán a Tisza-partról személyesen irányítja a tüzérségi tüzet. Egy orosz bunkert kilőnek. Bencze[1] egy zászlóaljnyi menetoszlopot szétlő a túloldalon Tímár és Szabolcs[2] között.
Kállay egész éjjel tűz alatt áll. 12-kor jelenti, hogy a Tiszán a románok tutajokat engednek vízre. A vencsellői [3]híd, ide értve az ártéri hidakat is, sikertelen robbantás után állva maradt, felfogja a vízben úszó fadarabokat, gallyakat, a híd felső oldalán már olyan sok fa torlaszolódott fel, hogy azon az ellenség átvetése könnyen elképzelhető. A torlasz vastagsága 2 méter, szélessége kb. 12 méter. Tüzérséggel szétlőni nemigen lehet.

November 18.
Gazda kimegy a 3. majd a 2. századhoz. Benyomása, hogy az oroszok éjjel leváltották a románokat. A nap aránylag csendesen telik el, hiszen a köd a mi mozgásunkat lehetővé teszi. A túloldalról fújdogáló szélbe az ellenség mozgását és hangoskodását halljuk.

November 19.
Éjjel 2.30-kor a túloldalon erős mozgás. A híd környéke erős aknavető tűz alatt áll. Fél óra szünet. A balszárnyon két raj között 7 ladik igyekszik átkelni. Géppuska, géppisztoly és puskatűzzel, majd kézigránátdobásokkal sikerül visszafordítani őket. A káromkodásról felismeri a románokat. Odaát ütéshangok, orosz és román káromkodások hallhatóak. Fél óra múlva kocsizörgés (az út a Tisza mentén vezet). Felszállítják a csónakokat a kompházig. A sötétben újabb átkelést kísérelnek meg. A 102 magassági pontnál partra szállnak. Megindul a támadás az oldalunkba. A balszárny kénytelen reteszállást foglalni. Varga őrmester[4] egy géppuskás rajjal és egy német könnyűgéppuskás[5] rajjal ellentámadással az ellenséget az erdőbe szorítják. A csónakokkal menekülnek.
8 órakor Kállay hadnagy jelenti, hogy a füzesben maradt oroszok a tisztogatást végző Varga őrmestert és embereit elfogták. Egyes részek harcban állnak. 9-kor már a helyszínre érkezik a tartalék szakasz (a 6. felderítő osztálytól[6]), Bódi százados parancsnoksága alatt. Az ezredtartalék 9.30-kor útba indul. A tüzérségi tűz késik, addig egy lövést sem adtak le. Az ellenség pergőtűz alatt tartja a Kállay-csoportot. 8.30-10.15 Kenézlőt[7] és a 102 környékét. Az összeköttetés 9.30-kor Kállayval megszakad.
10.30-kor Kállay jelenti, hogy bevetett szakaszát négy fő kivételével elfogták. A 6. felderítőket reteszállásba rendelte. A 102 irányából támadó szakasznyi ellenség beássa magát.
11.30-kor az ezredparancsnokság tájékoztat, hogy a balszárnyon Sárkány főhadnagy[8] ellentámadásra indul, s a románok menekülnek előle. Az ellentámadás részleteit megbeszéljük, és Kállay parancsot kap, hogy az erdő, a sín és a Tisza háromszög területére támadjon, az 1. század arcban tűztámogatással, a felderítők a gát mentén előretörnek. 12.30-kor Kállay hadnagy megsebesül, ettől kezdve a század helyzete ismeretlen.
A 24. gyalogezred-közvetlen aknavetők a 102-höz mennek állásba. Gazda a Kenézlő írás „K” betűjénél[9] a szélső házból vezet. Vele az összeköttetésem megvan. A Kállay-csoport a nagy tűz ellenére szépen megy előre. Gazda a 3. századtól egy szakaszt Szabó hadapróddal[10] a veszélyes területre irányít. A távolság miatt 13.30-kor még nincs Rádonyinál. Kállay századát Papp hadnagy[11] veszi át.
Az ezredparancsokság 12 óra körül egy árkász szakaszt és egy utász századot útba indított. A Maár-zászlóalj[12] is útban van felénk gépkocsi szállítással. 14 órakor a zászlóalj harcálláspontját. Aknavetővel válaszolunk. 15 órakor Papp és Szabó beérkeznek a Kállay-századhoz. Az ellenség két gépágyúval és harckocsiágyúval tüzel. 15.30-ra csend van, mindkét oldalon kimerültség, rendezkedés.

November 20.
Éjjel 2.30-kor Rádonyi hadnagy is megsebesül. A századot Király karpaszományos szakaszvezető[13] veszi át. Segélyhely áttelepül Viss-re[14]. 3.10-kor támadási parancs jön. Ha az ellenség nyomása nagy lenne, úgy legfeljebb a Törökér csatornáig lehet visszavonulni, ott védelem. A századokat távbeszélőn eligazítom.
15 órakor átcsoportosítás. Tiszapart-Orosztanya-Viss útvonalon visszavonulunk. Itt védelem. Távbeszélő összeköttetés mindenkivel. Előbb távbeszélőn, majd 23 órakor írásban parancs: reggel 6-kor támadás a Tiszáig. Megcsinálom a vázlatokat.

November 21.
6 óra 50-kor megindul előrenyomulásunk. Első cél a műút. Tüzérségi támogatást a Fenyvesi-üteg (15 cm)[15] adja. 8 órakor az utat még nem érjük el. Helyzetjelentést adunk Bibithy-Horváth alezredes úrnak.[16] 8.30-kor a 2. század eléri a műutat, a szarvastanyai csoport fehér rakétával jelzi, hogy a tanyát kitisztogatta.
8.50-kor a harcálláspontot áthelyezzük Orosztanyára. A támadás lendületesen halad. A balszárny erős ellenállásba ütközik. Két erős ellenséges támpont leküzdése után elsőként ér a gátra, majd a Tiszáig. 11.05-re minden emberünk a Tisza partján ássa be magát. A balszárny biztosítására az alárendelt 24. gyalogezred árkász szakasz, mely a támadás alatt tartalék volt, balra reteszel a vasútvonaltól 1 kilométerre, azzal párhuzamosan a gát és a víz közti részen.
A bal zászlóalj még nehézségekkel küzd. A reteszállásból is támadunk, eredménnyel. A reteszelő szakaszt kivonjuk, Kenézlő délen tartalék. A volt Rádonyi századot, melynek most Király karpaszományos szakaszvezető a parancsnoka, beosztjuk a 24. gyalogezred árkász szakaszhoz, Ferenchalmy főhadnagy[17] parancsnoksága alá.
A legutóbbi három nap komoly feladatok elé állította zászlóaljunkat.
Kenézlő visszafoglalásának érdekessége, hogy néhány katona, akit a lakosság eldugott, sértetlenül visszakerültek.

November 22.
Áthelyezzük harcálláspontunkat Szarvastanyára a kastélyba. Az éjjel csendes volt. Reggel a harcálláspontot harckocsiból lőtték. A törzs, a tartalék és a pihenőre kivont csapat a Szalay-tanyán elszállásol.

November 23.
A nap eseménytelenül telt el. A románok úgy látszik, megelégelték a kenézlői vereséget, és többé nem próbálkoznak. Napi dolgom mellett sok kitüntetési javaslatot kell készítenem.


November 24.
Engedélyt kapok, hogy lóháton Tolcsvára hazamehessek. Ötkor indulunk Elekkel. Nehéz az út, nagy a sár. A zsadányi[18] réven megyünk át. Vadászpuskámat viszem, melyet saját 20-asra cserélek ki. Késő délután érünk vissza, távollétünkben semmi nem történt.

November 25-26.
25-én csend van. 26-án délután parancsot kapunk a Tisza-part elhagyására. Gyorsan intézkedem, mert 17 órakor már gyülekezni kell Kenézlő északkeleten. Két leplező rajt hagyunk vissza, akik csak ellenséges nyomásra jöhetnek utánunk. Viss-t 21 órakor elhagyjuk és hamarosan elérjük az olaszliszkai révet. Itt az átkelésre sokat kell várni. Hosszú, fagyos várakozás után végre zászlóaljunkon a sor. Szerencse, hogy ifjúkoromban erre sokat jártam, ellestem a révész tudományát és sokat tudtam segíteni az átfuvarozásban."


[1] Valószínűleg Bencze Imre tartalékos zászlós (Pozsony, 1918), az 5. gyalogezred III. zászlóaljának aknavető szakasz parancsnoka
[2] Tímár, Szabolcs (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (H)
[3] Vencsellő (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (H)
[4] Személyéről további adattal nem rendelkezünk
[5] MG-42 típusú 7,92 mm űrméretű, a magyar terminológiában könnyű géppuskának nevezett sorozatlövő fegyver
[6] Valószínűleg téves adat, inkább a 24. felderítő osztály egy szakaszáról lehet szó, mivel Magyar László huszár zászlós (Alsóbereczki, 1920) a 24. felderítő osztály tisztjeként 1944.11.20-án sebesült meg Kenézlőnél.
[7] Kenézlő, Borsod-Abaúj- Zemplén megye (H)
[8] Valószínűleg Sárkány József főhadnagy (Nyíregyháza, 1914), a 24. gyalogezred 2. századának parancsnoka.
[9] A korabeli szabvány katonai térkép szerinti „Kenézlő” feliratról van szó.
[10] Személyéről további adattal nem rendelkezünk
[11] Személyéről további adattal nem rendelkezünk
[12] A nyíregyházi 12. gyalogezred III. zászlóalja, parancsnoka Maár Gyula őrnagy (Győr, 1905-?)
[13] Személyéről további adattal nem rendelkezünk
[14] Viss, Borsod-Abaúj- Zemplén megye (H)
[15] A 23. tábori tüzérosztály egyik ütege (ütegparancsnok Fenyvesi László tüzér százados)
[16] Bibithy-Horváth Pál alezredes, nemes, legéndi (Cegléd, 1898-?) beosztásáról nem állnak rendelkezésre adatok.
[17] Ferenchalmy Béla főhadnagy (Sopron, 1920) a Ludovika Akadémián 1941.08.20-án avatták hadnaggyá. A 24. gyalogezred árkász szakaszának parancsnokaként 1944.07.20-án vonult el frontszolgálatra. Hősi halált halt 1944.12.14-én Pere község közelében.
[18] ma Sárazsadány Borsod-Abaúj-Zemplén (H)

A sorozat első része itt, a második része itt olvasható.