2012/10/31

Halottak napja

Egy naplót rendezek sajtó alá. Szerzője – Salgó Andor tartalékos hadnagy – a 21. gyalogezred I. zászlóaljának vonatparancsnokaként vett részt ezredének 1944-es harcaiban. Begépelés közben most értem az alábbi részlethez, amely – halottak napja közeledvén – komoly aktualitással bír.





"Egy nagy és szép feladat áll ma előttem. Két elesett zászlós bajtársam sírjait szeretném az adott körülményekhez képest rendbe szedni. Együtt vannak eltemetve kicsit hátrébb a zászlóalj segélyhely mellett 32 derék magyar fiúval. Nagy szám ez! Ha azonban a nagy harcokat, az oroszok állandó támadásait veszem alapul, akkor csekély veszteség ez. Hála érte az Istennek, hogy a sok-sok sebesült, akiket hátraszállítottak, javarészt könnyebb sérüléseket szenvedtek.
A két bajtárs fejfája csendesen húzódik meg a leghátsó sor szélén. Már csak az ő neveik olvashatók, de az is már elmosódott a folytonos esőzésben. Az egyik a mi kedvelt menage-mayerünk, aki szolgálati beosztása teljesítése mellett a mindnyájunk falánk étvágyát nagy gonddal ugyan, de kifogástalanul elégítette ki. Gáspár Karcsi volt, földim, sátoraljaújhelyi jóérzésű magyar gyerek. A másik Magyar Jancsi, szintén géppuskás. Kicsit csöndes, zárkózott fiú, aki hősiesen küzdött és úgy is halt meg. Nagyon hmar estek áldozatul, hiszen akkor még (április 26) még csak második napja voltunk a harcban.
Ennek a két derék magyar gyereknek készültem állítani egyszerű kis kereszt helyett egy maradandóbbat állítani. Szerencsére fosznideszka, gyalu és szög akadt, aztán már rajzoltam a betűket és égettem rá tüzes vassal. Lassu munka volt, mert nem találtam alkalmas vasat az égetéshez, de este mégis az új keresztek díszítették a két bajtársam egyszerű hantjait.
Másnap egy hatalma nyírfakeresztet faragtam, ami a kis szomorú temető dombtetőjén magasra nyúlva hirdeti a hősök emlékét."


2012/10/30

Tüzértisztként a kerékpárosok között – Kende Péter százados pályafutása




 Kölcsei Kende Péter tüzér százados családjának sorsa hű lenyomata a huszadik századi magyar valóságnak.  Sokféle társadalmi réteg, sokféle nemzetiség, sokféle sors, mindez a történelem által könyörtelenül befolyásolva.  Figyelmesen olvasva és lehántva róla azokat a rétegeket, amit a kényszerűség rakott rá, talán rájövünk, milyen nehéz is lehetett lavírozni abban a korban. Kende Péter százados pályája  szorosan összefonódik a kiskunhalasi kerékpárosok történetével.  

37M Hansa Lloyd tüzérségi vontató, a kerékpáros ütegek járműve (a kép illusztráció)


Életleírásából egy rövid részlet:

"....Valami egészen különös levegő fogadott bennünket a visszacsatolt területeken. Más emberek, egészen más gondolkodású magyarokat találtunk. A polgári demokrácia szelleme volt ez a nekünk különös valami. És nagyon jól éreztem magam ebben a friss levegőben. A mai napig legszebb emlékeim közé tartozik a megismerkedés ezzel az új szellemmel. Komáromban a III. sz. erődben helyeztek el bennünket. Mellettünk volt a lengyel hadifogolytábor, ahol azokat a lengyel tiszteket gyűjtötték össze, akik a német megszállás elől Magyarországra menekültek. Igen értékes emberekkel ismerkedtünk itt meg. Láthattuk az izzó gyűlöletet, mely a betolakodó németek ellen izzott a lengyelek szívében, s rám ez különösen nagy hatással volt. A felvidéki bevonulás emlékére alapított Felvidéki Emlékérmet itt kaptam meg.
1939. október 1-ig voltam Komáromban. Innen áthelyeztek Kiskunhalasra, a 15. kp. zlj. üteghez gk. tisztnek. Perczel János őrgy. üpk. és Dudás Vilmos hdp. őrmesterrel kezdtünk az üteg megszervezéséhez és felállításához. A tartalékos legénység és a tisztek is egy darabig bent voltak. Itt is, mint Székesfehérváron, egy nagy parasztházba zsúfolták be a legénységet, míg pár hónap múlva a laktanyában a mi épületünk el nem készült.
A kerékpárosoknál igen jó bajtársi szellem uralkodott, ami kedvező hatással volt a mi életünkre is. Csak a zlj. pk-kal: Oszlányi Kornél alez-sel nem voltunk kibékülve. Cezaromániás hajlamaival sok keserves percet nekünk. Őbenne láttuk a prototypusát a kitüntetéshajhászónak. Csak együttlétünk alatt három Signum Laudist ismertetett el, s később mindenki által ismerten még a Mária Terézia-rendet is kiharcolta magának. Talán legjobban Mindszentivel tudnám összehasonlítani a két jellemet. Mindszentit is ismertem Zalaegerszegről és képzettársítás útján a két ember egyforma módra jelenik meg előttem, ha a múltba visszagondolok. 
Oszlányi alez. helyére Istvánffy alez. került, aki egészen más ember volt, ellenkezője Oszlányinak. Még Oszlányi alez. parancsnoksága alatt jelent meg a zsidótörvény, amelynek kapcsán okmányokkal kellett származásunkat igazolni. Igen nehéz helyzetben voltam. Anyai nagyszüleim, anyám kikeresztelkedet zsidók voltak, a származási igazolásomban is szerepelt ez a tény. A törvény alapján nem voltam zsidónak tekintendő, de anyakönyvi lapomon és egyéb okmányaimon piros tintával jelölték meg a tényt, hogy zsidószármazék vagyok. Vártam az elbocsátásomat vagy nyugdíjazásomat, de ez Istvánffy alez. liberális felfogása folytán mégsem következett be. Édesanyám kétségbe volt esve, de én vigasztaltam, hogy nem lesz semmi baj sem, ő nem tehet semmiről sem...."


A teljes életrajz olvasható az Archivneten.

2012/10/26

Teljesítményjelvények – 2. rész


Teljesítményjelvények a Magyar Királyi Honvédségnél 1944-45-ben – 2. rész


A cikk első része itt olvasható.


IV) Harckocsi kilövési jelvény

Harckocsi kilövési jelvény


III. fokozatát annak, akik kettő
II. fokozatát annak, akik öt,
I.fokozatát annak, akik legalább tíz harckocsit (páncélgépkocsit) kilőttek, vagy harcképtelenné tettek. Fegyvernemenként a jutalmazásra tekintetbe jönnek:

A gyalogságnál és az ott rendszeresítve levő páncélelhárító fegyverekkel azonosan felszerelt többi fegyvernemnél: a páncélelhárító fegyver rajparancsnoka és irányzója.
A tábori tüzérségnél: a lövegvezető, az 1-es és 2-es kezelők.
A légvédelmi tüzérségnél:
a) a gépágyús félszakasznál a tüzvezető, az irányzéktömbkezelő, a 2-es és 4-es kezelők.
b) a légvédelmi ágyúnál a lövegvezető, a lövegirányzó, a 2-es és 3-as kezelők.
c) több löveg összefogott tüzénél a tűzvezetők.


V) Repülőgép lelövési jelvény

Repülőgép lelövési jelvény


A szaklégvédelemnél:

III. fokozatát annak, akik öt,
II. fokozatát annak, akik tíz,
I.fokozatát annak, akik tizenöt ellenséges repülőgép
lelövésében, vagy leszállásra valő kényszerítésében részt vettek.

Éspedig:
a) a gépágyús félszakasznál a tüzvezető, az irányzéktömbkezelő, a 2-es, a 3-as és 4-es kezelők: a valóságos közremüködés szerint a távmérő vagy a figyelőtávmérő.
b) légvédelmi gépágyús ütegnél
aa) lőelemképzős eljárásnál a tűzvezető (lövésszaki), bemérőtiszt, a közremüködő távmérő, központi irányzó.
bb) táblázatos eljárásnál a tüzvezető, kezelőtiszthelyettes, a közremüködő távmérő, táblázatolvasó, lövegvezető, lövegirányzó.

Csak a rendeletekben lefektetett igazolás lefolytatása után adományozható.


A csapatlégvédelemnél:

III. fokozatát annak, akik egy
II. fokozatát annak, akik kettő
I.fokozatát annak, akik három ellenséges repülőgép lelövésében vagy leszállásra való kényszerítésében részt vettek.

Éspedig:

a)      a rajfegyverek irányzói, ha 3 vagy ennél kevesebb raj veszi tűz alá az ellenséges repülőgépet. Ez esetben az egység minden tagja megkapja a jelvényt.

b)      Nagyobb egységek tömegtüzénél a tüzet vezető parancsnok kapja meg.

                                              

VI) Aknafelszedő jelvény

Aknafelszedő jelvény


A műszaki csapatnál:

 „A”
III. fokozatát annak, aki öt,
II. fokozatát annak, aki tíz,
I. fokozatát annak, aki huszonöt aknát harcselekményen belül ellenséges tűzben felszed. Az               ellenséges tüznek az aknafelszedés alatt érvényesülnie kell.

       „B”
        III. fokozatát annak, aki tizenöt,
        II. fokozatát annak, aki harminc,
        I.   fokozatát annak, aki negyvenöt ellenséges aknát ellenséges behatás nélkül felszed.

A többi fegyvernemnél:

Az A) pont alattiak követelménye 5, 10, 20 ellenséges aknafelszedés, a B) alattiaké 10,20, 30 ellenséges aknafelszedés.
Ellenséges akna alatt az ellenség által telepített bármily aknát, tehát magyar vagy szövetséges rendszerűt, vagy rögtönzöttet kell érteni.


VII) Harcos repülő- jelvény


Adományozható annak, aki a távolfelderítő és éjjelivadász alakulatnál

                                         III.                  II.                    I.         fokozat
     
                                         10                    20                    50

Bombázó és szállító alakulatnál:

                                         III.                  II.                    I.fokozat
                                               20                    40                    100

Közelfelderítő és zuhanóbombázó alakulatnál:

                                         III.                  II.                    I. fokozat

                                         40                    80                    200
alkalommal ellenség felett repül. Repülésnél az arcvonal átrepülése vagy saját légtérben ellenséges légitevékenység követelmény.


Sajnos, a „Harcos repülő-jelvény” ábrázolása nem szerepel a rendeletben, és máshol sem sikerült fellelni. Érdekes, hogy az adományozása alapjául szolgáló cselekedetek között nem szerepel a nappali vadász és a csatarepülő tevékenység.


      A jelvények adományozása


Az adományozásról az alosztályparancsnok javaslatára a csapat- vagy harccsoportparancsnok dönthetett. Ez a jelvény kézhezvételét a jogosult számára nagyban meggyorsította, ellentétben a vitézségi éremmel, és egyéb kitüntetésekkel. A jogosultságot külön füzetben vezették, ami tartalmazta az alosztály betűrendes névsorát. A személyenkénti bejegyzések leírták mindazokat a haditetteket, amelyek az igény alapjául szolgáltak. A cselekményt két tanúval is igazolni kellett. A bejegyzéseket a harchelyzet függvényében az alosztály írnoka vezette. Ezt a nyilvántartást azonban csak kevés helyen vezették előírásosan, a hadi helyzet, és személyi állomány gyakori változásai valamint a gyors visszavonulások miatt. A néhány ilyen jellegü nyilvántartás zöme több elveszett, csak véletlenül bukkanhatunk ilyenekre.


      A jelvény elnyerésével járó egyéb előnyök


Az erkölcsi elismerés mellett a jelvény kézzelfogható előnyökkel is járt. A tulajdonos rendes szabadsága mellett az elnyert fokozattól függően még további 1-3 heti szabadságot is kapott, illetve állandó kimaradást nyertek. Emellett az illetékes parancsnok felterjeszthette kitüntetésre vagy soron kívüli előléptetésre a teljesítményjelvényt elnyerő harcost. A felsorolt előnyökkel azonban a fronthelyzet alakulása és a zűrzavaros viszonyok miatt a kitüntetetteknek kevés módjuk volt élni.
     

A jelvények rendszeresítésüket követően hamarosan adományozni kezdték, és még 1945 májusában is odaíélték a Közelharc jelvény III. fokozatát Auerhammer József huszár alezredes részére az 1 póthuszárezred parancsnokaként a magyarországi harcokban véghezvitt tetteiért. Az adományozások jó része a gyakorlatban nem történt meg, a hadi helyzet miatt. Az igazolvány – sokszor csak rögtönzött módon – elkészültek, és kiadásra is kerültek, de magát a jelvényt csak kis darabszámban állították elő. A megmaradt példányok ma magángyűjtemények féltett kincsei.










2012/10/24

A váci kerékpáros zászlóalj távozása a városból

Ma a váci levéltárban gyűjtögettem adalékokat a készülő kerékpáros tiszti adatbázishoz. Itt akadtam – -->Vác város képviselőtestületének iratai között – az alábbi jegyzőkönyvre, amely 1939. február 3-án kelt:

-->
"Tekintetes képviselőtestület:

Bejelentem, hogy a volt váci 1. honvéd kerékpáros zászlóalj a hadvezetőség intézkedése folytán városunkból új állomáshelyére, Szegedre költözött. Távozásunkkal városunkat nagy veszteség érte, mert a két évtizedig itt tartózkodó zászlóalj tisztikara és családjai élénk részt vettek Vác társadalmi életében, és az idők folyamán a polgárság és a katonaság között a legjobb baráti viszony fejlődött ki és a város polgárságának ragaszkodása és szeretete fokozódott akkor, amikor az elmúlt év őszén kerékpáros zászlóaljunk Ipolyság megszállásával, nemkülönben a Felvidék felszabadításának munkájában tevékeny részt vett és ezen ténykedésünkkel nekünk váciaknak örömet és dicsőséget szerzett. A kerékpáros zászlóalj távozása előtt a Hősi-szobornál (megjegyzés: a hányatott sorsú szobor története bővebben itt olvasható) vett búcsút, amely alkalommal Vác város közönsége nagy számban jelent meg és fájó érzéssel vette tudomásul a kerékpárosok távozását.
A két évtized emlékei mélyen vésődtek be lelkünkbe és a kerékpáros zászlóaljat eltávozásával szeretünk kíséri új állomáshelyére és amint a zászlóalj vezetősége a búcsúzáskor kijelentette hogy nem fogják elfelejteni Vácot, úgy Vác városa is mindig ragaszkodással és igaz magyar szeretettel fog a kerékpáros zászlóalj nagyra becsült parancsnokára, vezetése alatt működő tisztikarára és a zászlóalj minden egyes tagjára.
Indítványozom, hogy a városi képviselőtestület átiratban értesítse az eltávozott kerékpáros zászlóalj parancsnokságát a városi képviselőtestület jelen megemlékezéséről és a zászlóalj iránt érzett megbecsüléséről és ragaszkodó szeretetéről."

A kép forrása


A magyar királyi "Damjanich János" 1. honvéd kerékpáros zászlóalj az 1938.10.01-jével életbe lépő – de a felvidéki műveletek miatt többször módosított és késedelmet szenvedett – Huba-I. hadrend értelmében a 16. hadrendi számot kapta, egyben Szegedre diszlokált.
Ugyanakkor  a város nem maradt katonaság nélkül. Az újonnan alakult 15. gyalogezred törzse és két zászlóalja költözött Vácra, elfoglalva a kerékpárosok helyét.

2012/10/22

Teljesítményjelvények – 1. rész


 
Teljesítményjelvények a Magyar Királyi Honvédségnél 1944-45-ben



1944 őszén a háború hullámai Magyarország területére csaptak át. Románia kiugrása nehezen tartható helyzetbe hozta a német-magyar csapatokat, hiszen a szovjetek akadály nélkül átjutva a román területeken, illetve Dél-Erdélyen hirtelen a magyar Alföldön teremtek. A német és magyar csapatok kemény harcokban, nagy áldozatok árán vonultak vissza a főváros irányába, az ország területének egyre nagyobb hányada került a megszállók kezére.
            November végére a szovjet csapatok Budapest előterében álltak, a város bekerítésének veszélye egyre inkább realitássá vált. Nyomasztó fölényüket csupán időlegesen tudták ellensúlyozni a német és magyar csapatok. A Magyar Honvédség vezetői, élükön Beregfy Károly honvédelmi miniszterrel. különféle intézkedésekkel próbálták a hadsereg harci szellemét fokozni. Rendkívül nagy számban adományozták a különféle kitüntetéseket, amelyek mellett új teljesítmény-elismerési formát is bevezettek, ez volt a „Teljesítmény-jelvény”.

 
A Teljesítmény-jelvény leírása:
A teljesítmény-jelvények 45/60 mm méretben, ovális alakban, alumíniumból préselve készültek. A fokozatnak megfelelően bronz-, ezüst-, illetve aranyszínűre eloxálták őket. Viselésük a bal felső zubbonyzseben, vagy a köpeny bal mellén, a gombsoron kívül volt meghatározva. Az jelény alsó részén a magyar Szent Korona szerepelt, cser-és tölgykoszorúval övezve. A korona felett az a cselekmény volt ábrázolva, amivel viselője elnyerte a kitüntetést.

            A jelvények típusai:


I)                   Páncélromboló jelvény
      III. fokozatát annak, aki egy,
     II. fokozatát annak, aki kettő,
I.                    fokozatát annak, aki három harckocsit vagy páncélgépkocsit megsemmisített, vagy harcon kívül helyezett.
Páncélrombolás alatt azt kell érteni, ha valaki egyéni páncélromboló eszközzel egyéni bátorságának latba vetésével harckocsit vagy páncélgépkocsit harcképtelenné tett, illetve harcon kívül helyezett.

Páncélromboló jelvény






 
II) Közelharc- jelvény
III. fokozatát annak, aki három közelharcban
II. fokozatát annak, aki hat közelharcban
I. fokozatát annak, aki legalább tíz közelharcban vett részt
”Közelharc” alatt mindama harccselekményt kell érteni, amely az érdekelt személyére nézveaz ellenséggel legalább hatásos kézigránátdobó távolságra – a gyalogságnál rendszeresített egyéni fegyverek bármelyikével – harcot folytatott. Ide számítanak a nem rendszeresített ütő- és szúrószerszámok is (fokos, tőr, rohamkés).
Közelharcjelvény
Igazolvány, a 15. kerékpáros zlj. által kiállítva
 
 
III) Erődleküzdő jelvény
III. fokozatát annak, aki kettő,
II. fokozatát annak, aki négy,
 I. fokozatát annak, aki legalább hat alkalommal gyalogsági vagy műszaki eszközzel eredményes erődleküzdésben részt vett.
Az „Erődleküzdés” fogalma alá esnek:
a)      Betonerődök,
b)       lőréssel ellátott egyéb, legalább félállandó jellegű erődítési elemek,
c)       védelemre berendezett épületek
d)      az a-c ) pontokban leírtakhoz tartozó akadályok leküzdése, amelyeknél müszaki erődharc eszközökre van szükség.


Erődleküzdő jelvény

2012/10/19

A Motor Scout – egy érdekes kísérlet



Az érdekes járművet Frederick Simms feltaláló, gépészmérnök tervezte, a szerkezet a Motor Scout nevet kapta. Ez volt az első belsőégésű motor által hajtott harci rendeletetésű jármű. Alapjául egy De Dion-Bouton Quadricycle szolgált, a fegyverzetet egy Maxim géppuska jelentette. 

Motorhiba esetén pedálhajtással is mozgatható volt a jármű. Az 1899-ben konstruált szerkezet inkább technikai érdekesség, valódi áttörést nem hozott, igaz, Simms a tervezés során szerzett tapasztalatokat is kamatoztatva alkotta aztán meg a Motor War Car nevű járművet , amely az első valódi páncélozott jármű lett.

2012/10/18

Ellentámadás a kenézlői hídfőben





1944 nyarán egyre világosabb lett, hogy Németország és a tengelyhatalmak nem kerülhetnek ki győztesen ebből a konfliktusból. Augusztus közepén, miközben a szovjet csapatok átlépték Románia határát, Mihály román király megpróbálta az olasz mintát követni, vagyis átengedni országán a nagy anyagi fölényben harcoló szovjet csapatokat. Ez Hitlert nagyon érzékenyen érintette, egyrészt a Románia területén álló csapatai, másrészt a ploesti-i kőolajforrások miatt, amelyek nagy szerepet játszottak a német hadigépezet üzemanyag-ellátásában. Románia uralkodója azonban 1944. augusztus 23-án cselekedett, és felbontotta a Hitlerrel fennálló szövetséget.

A román csapatok egy része már ezen a napon a németek ellen fordította fegyverét, a  Dél- Erdély ellen  szeptember első felében megindult magyar-német támadást – melynek célja a Kárpátok déli szorosainak lezárása volt – azonban csak jelentős mértékű szovjet segítséggel tudták visszavetni. A Heszlényi József vezérezredes által vezetett magyar 3. hadsereg az Alföld déli részén át hátrálva végül október elején a Tisza folyó mögött tudta védelmi vonalát megszilárdítani. A 2. Ukrán Front kötelékébe besorolt román 1. hadsereg és a volt hadifoglyokból toborzott „Tudor Vladimirescu” önkéntes hadosztály 1944. október 8-án zárkózott fel a Tisza vonalára. Október 11-én a szovjet csapatokkal sűrűn beékelt román erők több helyen is átkeltek a folyón, Szolnok és Mindszent között, elszigetelt hídfőket alakítva ki. Ezután a Debrecen mellett vívott harcokba vezényelték a seregtestet, majd visszairányították őket Tiszaug és Tiszainoka közé, ahol átkeltek a folyón. A hadsereg hegyi alakulatai november 7-9. között Tiszacsegénél váltottak partot, és indultak tovább Miskolc elfoglalására. A „Tudor Vladimirescu” hadosztály eközben Tiszanánánál kelt át a jobb partra, ahol a felső vezetés Salgótarjánt tűzte ki célul számára.
A 2. Ukrán Front jobb szárnyán harcoló román 4. hadsereg az észak-erdélyi harcokban küzdött, a halogató harcokat folytató német és magyar erőket követve csak október 26-án lépett a trianoni Magyarország területére, és november elsején zárkózott fel a folyó vonalára. A hadsereg sávhatárai Csap-Tokaj D. között húzódtak. Feladatul tűzték ki eléjük, hogy átkelve a Tiszán hatoljanak be a Bodrogköz területére, és ott észak felé nyomulva tisztítsák meg az ott védekező magyar és német erőktől. Velük a Kárpátokból a 4. Ukrán Front nyomása elől visszavonuló leharcolt csapatok álltak szemben. A Kárpátokban húzódó Árpád-vonal feladását követően a magyar felső vezetés a Tisza vonalát jelölte ki, mint feltétlenül védendő arcvonalszakaszt. A magyar 1. hadsereg parancsnokának (v. László Dezső vezérezredes) alárendeltségében más csapatok mellett többek között itt harcolt a 24. magyar gyaloghadosztály is, melyet a hadosztályközvetlen alakulatok mellett a nyíregyházi 12. gyalogezred, a kassai 21. gyalogezred, valamint az ungvári 24. gyalogezred alkotott. A hadosztályt még 1944 tavaszán szállították Galíciába, ahol erején felül teljesítve, nagy áldozatokat hozva folytatott védekező harcokat, jelentős veszteségeket szenvedett, míg pótlást leginkább csak feloszlatott seregtestek alakulatai közül kapott. A kemény harcokat követően végül már a trianoni Magyarország területén, a Tisza jobb partján védekezett a megtépázott, leharcolt seregtest, a Révleányvártól Bodrogkeresztúrig húzódó arcvonalszakaszon. Ezeket az állásokat 1944. november 5-étől 26-áig tartották, ez alatt a szemben álló szovjet és román csapatok átkelési kísérleteit folyamatosan meghiúsították. Az egyik legjelentősebb sikerüket Kenézlőnél érték el, ahol három napos kemény küzdelemben csaknem teljesen megsemmisítették a román 18. gyaloghadosztály egy átkelt harccsoportját. A szovjet alárendeltségben harcoló román csapatok november 18-ról 19-re virradó éjjel 2 h.30-kor átkeltek a Tiszán az előzőleg felrobbantott kenézlői vasúti híd roncsainál, és a november 15-én este hadosztálytartalékból védőállásba rendelt kassai 21/I. zászlóalj.(zlj.pk. Bódy Antal szds.) csapataival szemben a parti füzesekben megvetették a lábukat. Átkelésüket megkönnyítette, hogy a híd roncsai felfogták a folyó által sodort ágakat, amikből torlasz keletkezett. Utánpótlásukra még aznap éjjel erős aknavető tűzfedezet alatt újabb részeket dobtak át a folyón. A falu felé támadó román csapatokat a honvédek visszavetették, de az ártéri erdőt a rendelkezésre álló csekély erő miatt nem lehetett megtisztítani. Az erdő átfésülésére induló Varga őrmestert és embereit (két raj) az ellenség fogságba ejtette. Az átkelt román erők még a hajnal folyamán utánpótlást kaptak, és a túlpartról saját tüzérségük folyamatosan támogatta őket, tűz alatt tartva a magyar állásokat. A frissen átkelt csapatok oldalba kapták a hézagos védővonalban harcoló magyar csapatokat, akik kénytelenek voltak reteszállást létesíteni a felgöngyölítés elkerülésére. A kemény harcban a kassai zászlóaljnak meg kellett küzdenie az ellenségen kívül a saját tüzérségi támogatás teljes hiányával is. Az egyre fokozódó, a túlpartról harckocsi-ágyúkkal és aknavetőkkel is támogatott ellenséges nyomással szemben a magyar alakulat felsőbb parancsra visszavonult. Az új harcálláspontot a szomszédos Viss faluban vették fel. Itt várták meg az erősítés és a tüzérségi támogatás beérkezését. Ez fokozatosan valósult meg, mivel az őszi sár erősen akadályozta a tüzérség mozgását. A magyar hadvezetés lehetőségeihez mérten jelentős mennyiségű, 10-12 üteg erejű tüzérséget vont össze a hídfő felszámolásához. A tüzércsoport a 78. tü.o.pk. (Mogyoróssy László alez.) vezetése alatt állt.


Végül november 20-áról 21-ére virradó éjjel elegendő erő gyűlt össze, megindulhatott az ellentámadás. A tűztámogatást főleg 15 cm-es tarackok adták, amelyek 21-én hajnalban kezdték el lőni a román állásokat. Miután tüzüket áthelyezték a folyó túlsó partjára, 06.50-kor megindulhatott a gyalogsági támadás is. Három zászlóalj indult támadásra. A jobbszárnyon a kassai 21/I gyalogzászlóalj két megerősített ellenséges támpontot küzdött le, harcálláspontját előrevonta Orosz- majd Szarvas-tanyára. 11.00-kor már a Tisza-parton ásták be magukat. Kevésbé simán haladt a két másik alakulat. A balszárnyon a Maár Gyula őrnagy által vezetett nyírbátori 12/III. zászlóalj támadott, amelyet az 58. utász-zászlóalj részeivel is megerősítettek. Ez az alakulat csupán három napos véres küzdelemben tudta a Kenézlőtől keletre fekvő Érhát-tanyát visszafoglalni és az ellenséget a folyóba szorítani. A harcban a zászlóalj 50-60%-os véres veszteséget szenvedett. Teljesítményük elismeréseképpen a 12/III. zászlóalj katonái háromágú fenyőgallyat viselhettek sapkájukon díszjelvényképpen, egyetlen alakulatként a Magyar Királyi Honvédségben. Magát a települést és közvetlen környékét a 13. gyaloghadosztályból kivált és a 24  gyaloghadosztály alárendeltségébe utalt 9/I. zászlóalj foglalta vissza ugyancsak nagy veszteségek árán. Érdekesség, hogy a faluban néhány magyar katonát a lakosság elrejtett a románok elől, ezek sértetlenül kerültek vissza alakulataikhoz. A lezajlott harcok hevességét jól mutatja, hogy a vizsgált időszakban a korántsem teljes veszteségi jelentések majdnem hatvan elesett magyar katona nevét rögzítik. A harcokban részt vett tisztek közül többeket terjesztettek fel különféle kitüntetésekre. Az 1944. november 20-án hősi halált halt dr. Ottó Tibor zászlós a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét nyerte el halála után. A nagy áldozatok árán kivívott siker csak rövid életűnek bizonyult. November 26-án felső parancsra a magyar csapatok feladták a Tisza vonalát. Az időközben több helyen is hídfőt képzett román csapatok másnap nagy erőkkel keltek át a folyón, és Tokaj irányából észak felé nyomultak, sorra foglalva el a bodrogközi településeket. A 24. gyaloghadosztály északnyugat felé vonult vissza, hogy aztán átszervezést követően a Kassa melletti Szilicei-fennsíkon vívjon kemény védelmi harcokat. Részükre a háború csak 1945. április 6-án a csehországi Cremonse-ben ért véget.


Irodalomjegyzék:

Dr. Bernáth Zoltán: Ukrajnától a párizsi medencéig. Nyíregyháza, 1998.
Bene János: Huszonnégyes honvédek a Kárpátokban. Nyíregyháza, 1997
Bús János- Szabó Péter: Béke poraikra… II. Varietas ’93 kft., Budapest, 2001
Dr. Salgó Andor, a 21/I. zlj. segédtisztjének naplója. Kézirat, a szerző birtokában.
HL Kit. Jav. 12 doboz
Gh. Nitu: A román csapatok részvétele a fasizmus elleni háborúban. Hadtörténelmi közlemények, 1955/1, 47.o 

2012/10/12

Az első magyar páncélosok – kisharckocsik a kerékpárosoknál

A CV-33 Ansaldo kisharckocsik




A trianoni korlátozások és az erősen redukált anyagi erőforrások miatt a Magyar Királyi Honvédség motorizációs lehetőségeit kezdetben meglehetősen korlátozottá tették. A harmincas évek elején az olasz politikai vezetés 1933-ban lehetővé tette, hogy az Olasz-Magyar Fegyverzeti Bizottság tárgyalásainak eredményeként, az olaszok a magyar katonai vezetőknek bemutassák a CV–33 (Carro Veloce = gyors harckocsi) típusjelű FIAT Ansaldo kisharckocsit, mely megnyerte a magyar küldöttek tetszését.. Az Ansaldo – amely tulajdonképpen egy új futóművel kialakított FIAT-Carden-Loyd – a harmincas évek elején megfelelt a vele szemben támasztott követelményeknek. A hátul, a jármű hossztengelyére merőlegesen elhelyezett motor igen kicsi hosszméretet eredményezett (3200 mm), és magassági paramétere is igen kedvező volt (1300 mm). A 3,2 tonna tömegű kocsi úton 42, terepen 15 km/h sebességgel közlekedett, mely teljesítmény a harmincas évek elején – és főként békekörülmények között – jónak volt tekinthető. Alapvető harcászati céljaira – felderítés, menetbiztosítás – fegyverzete is megfelelő volt. A bukótoronyba beépített 1914 M ikergéppuska a haladási irányban függőleges és vízszintes szögtartományban is képes volt tüzelni.



A jármű hossztengelyére merőlegesen, hátul elhelyezett motor igen kicsi hosszméretet eredményezett (3200 mm), és magassági paramétere is igen kedvező volt (1300 mm). A 3,2 tonna tömegű kocsi úton 42, terepen 15 km/h sebességgel közlekedett, mely teljesítmény a harmincas évek elején – és főként békekörülmények között – jónak volt tekinthető. Alapvető harcászati céljaira-felderítés, menetbiztosítás-fegyverzete is megfelelő volt. A bukótoronyba beépített 1914 M ikergéppuska a haladási irányban függőleges és vízszintes szögtartományban is képes volt tüzelni.

Hátrányai között elsőként igen kedvezőtlen kilátási viszonyait kell megemlíteni. A jobb oldalon ülő vezető előre, jobbra és hátra, a bal oldalon elhelyezkedő parancsnok-géppuskalövész pedig előre, balra, illetőleg a küzdőtér hátsó oldalára elhelyezett figyelőnyíláson hátra volt képes kitekinteni. Azonban e hátsó figyelőnyílás a szűk helyen csak igen körülményesen volt használható. Emiatt a harcjármű hátulról jószerével védtelen maradt.

A járműnek két gyakori hibaforrása volt; a farmotor és elsőkerék-meghajtás kardánkapcsolata igen kis túlterhelés esetén is törést eredményezett, valamint az egyébként is bonyolult futóműrendszer gumiperemmel ellátott görgői a tartós igénybevételnél gyorsan megsérültek, vagy teljesen tönkrementek. Egy további hibáját később a magyar hadseregben a frontszolgálat során észlelték. Huzamosabb használat után a lánc megnyúlt. Provizórikus javítása esetén a teljes futóműrendszert használhatatlanná tette. Csak a teljes, új lánc cseréjével lehetett a javítást elvégezni. Az erdélyi bevonulás (1940.) után született tapasztalati jelentések is azt mutatták, hogy az Ansaldok a hosszú talpon való menetet nem bírták, aa magyar gyártmányú futógörgők 4-20 kilométert bírtak (az olasz gyártmányúak 100-200-at). 

1934 júniusában megérkezett Magyarországra az első CV-33 típusú Ansaldo, olasz Breda géppuskával felszerelve. A mintakocsival végzett próbák és ellenőrzések után e típusból 150 darabot rendelt a honvédség. A megrendelt harckocsik – ez esetben mint narancsszállítmány – 1935-1936-ban megérkeztek. Az Ansaldo kisharckocsit 35 M Ansaldo típusjelzéssel rendszeresítették. Ez a típus volt a Magyar Királyi Honvédség első rendszeresített harckocsija. Ezeken jelenik meg először a „H” betűjel és a sorszám, mint forgalmi rendszám. 1936 végéig a teljes megrendelt széria megérkezett; Hajmáskéren 96 db, Örkénytáborban 54 db harckocsit tároltak.

Ebből – az első mintakocsi kivételével – 149 darab már a módosított, CV 35 típusjelű jármű volt. Rendszámuk H-100-tól H-251-ig folyamatos. A mintakocsi, az egyetlen 1934-ben érkezett CV 33-as a H-168 rendszámot kapta. E kocsi használatára a próbák után később nem került sor, fegyverzet nélkül a harckocsiszertárba került. Ugyanerre a sorsra jutott az egyetlen lángszórós változat, a H-152 forgalmi rendszámú kocsi is. (Feltételezhetően 1945-ben a szovjet csapatok a szertárból, mint hadizsákmányt, ezt a két kocsit is Kubinkába szállították.)

Az 1935-ben érkezett szériakocsikkal a HTI és a honvédség szakértői alapos vizsgálatokat végeztek. A lőszerutánpótlás, valamint a lőszer-egységesítés kérdésének egyszerűsítésére az olasz Breda géppuskákat a magyar tervezésű, 8 mm űrméretű 31 M lőszert tüzelő Gebauer ikergéppuskákra cserélték, a később szállított harckocsik már fegyverzet nélkül érkeztek. A jobb kilátás és a körkörös tüzelés megteremtése érdekében HTI szakértői egy harckocsit – kísérletként – forgótoronnyal szereltek fel. E tervet a tömeg és célfelület jelentős növekedése miatt elvetették.

1936 nyarától a harckocsikba a magyar tervezésű bukótornyot szerelték be. A bukótorony azonban csak a függőleges szögtartományokban tette lehetővé a tüzelést, vízszintes pásztázásra csupán minimális esély volt. Így lőirány-változtatásnál a teljes harckocsinak kellett helyzetet változtatnia. Hogy a megfelelőbb kilátást lehetővé tegyék, később 45 kocsira 5 periszkóppal ellátott figyelőtornyot építettek, a parancsnoki ülés fölé.


A honvédség hét kerékpáros zászlóaljának hadrendjébe 1939.01.23-ai dátummal egy-egy kisharckocsi-szakaszt állítottak be, szakaszonként hat Ansaldoval, egy-egy közepes parancsnoki gépkocsival, közepes tehergépkocsiva és motorkerékpárral. A kisharckocsik részt vettek a visszacsatolási műveletekben, majd a Szovjetunió elleni 1941-es hadműveletekben is. Az egyes járművek sorsa további kutatómunkáti igényel


Magyar Ansaldo-parádé




















A 14. kerékpáros zászlóalj kisharckocsijai a jellegzetes halálfej-festéssel, amelyet 1939. márciusa óta viseltek.

A 12. kerékpáros zászlóalj Ansaldoi


A galántai csendőrzászlóalj járművei










1938-ra, az Ansaldók – a modernizálási kísérletek ellenére – már nem elégítették ki a modern háború követelményeit. A hadviselés koncepciójának alapvető megváltozásán kívül a gyenge páncélzat, kis sebesség, szerény fegyverzet, rossz kitekintési lehetőségek, rádió hiánya stb. mellett- az elhasználódásból adódó gyakori meghibásodások miatt – alapvető menetbiztosítási, felderítési feladataikat sem tudták ellátni.

Elavultságuk ellenére – miután pótlásukra nem állt rendelkezésre megfelelő számú és minőségű cserelehetőség – mégis bevetették őket 1939-ben Kárpátalja megszállásánál, 1940-41-ben az erdélyi és délvidéki bevonulás során, sőt, 1941-ben a Szovjetunió elleni háború első időszakában. Azonban itt már maga a felvonulás, a Kárpátokon történő átkelés jóformán a teljes járműparkot használhatatlan állapotba juttatta.

A hadvezetés az Ansaldókat 1941 szeptemberében kivonta a harci állományból és a továbbiakban – 1943-44-ig – kiképző-, oktatójárműként alkalmazta. A frontról visszaszállított és megjavított állományból 1942-ben 10-10 darabot átadtak a rendőrségnek és a csendőrségnek, majd az év őszén további 10 darabot a Horvát Köztársaság hadseregének-csökkentett fegyverzettel, csupán egy géppuskával felszerelve.


 (Éder Miklós: A 35.M Ansaldo a magyar honvédség első rendszeresített harckocsija. (Haditechnika, 1985/2) című cikke alapján.)


A magyar használatú kisharckocsikról egy kitűnő összefoglaló olvasható itt.



2012/10/11

Valódi ritkaság, kerékpáros baka visszaemlékezése.

Az emlekpontok.hu weboldal videó-interjúi sok érdekességet tartalmaznak. Véletlenül akadtam az alábbi gyöngyszemre:


Kesse Antal visszaemlékezése


A katonaéletre vonatkozó emlékek kb. a 21. perctől a 40. percig hallhatóak.

Kesse Antal katonai szolgálatát a salgótarjáni 7. kerékpáros zászlóaljnál kezdte, majd alakulatával Budapestre helyezték. Az intejú részleteiből megállapítható, hogy a folyamatos átszervezések alatt a VII: hadtestközvetlen kerékpáros zászlóalj kötelékében teljesített frontszolgálatot, majd az V. kerékpáros zászlóaljhoz került (ezért hozták őket vissza Újvidékre, mint az hallható).



Salgótarján, laktanya (a kép forrása)



Az interjú – bár a kérdések nem a legszakszerűbbek, célirányosan kérdezve és háttérismeretekkel rendelkezve több adatot is be lehetett volna gyűjteni – nagyon érdekes lehet azok számára, akik a kerékpárosok katonai szolgálatának mindennapjai iránt érdeklődnek.


2012/10/09

A 15. kerékpáros zászlóalj Kárpátalján – frissítve



            A történelmi Magyarországnak ezt az észak-keleti szegletét a Tisza és az Ung folyók völgye fogja közre, a Kárpátok gerincén futó valamikori államhatárral. Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés a frissen alakult csehszlovák államhoz csatolta, annak keretein belül önálló közigazgatási egységet alkotott. Az 1938. november 2-án meghozott első bécsi döntés értelmében Magyarország visszakapta a Felvidék magyarlakta területeinek nagy részét. Kárpátalja nyugati része, amelyet túlnyomó részt magyarok laktak (Munkács, Ungvár és Beregszász környéke) ekkor visszatért az anyaországhoz. A fennmaradó területeken a ruszin Volosin kormányzó vette át a vezetést, és mindent megtett egy önálló Kárpátalja megteremtéséért. A magyar kormány tárgyalásokba bocsátkozott vele, de ezek elhúzódtak, mert Volosin Hitler jóváhagyását igyekezett megszerezni önállósulási törekvéseihez. 

Az egyre gyakoribb határvillongásokra való hivatkozással a magyar vezetés elérkezettnek látta az időt, hogy az „ezeréves határok” elérésével újra megteremtsék a magyar-lengyel közös határt. Ezért a csehszlovák állam teljes szétesését követően az előzetesen készenlétbe helyezett magyar csapatok megindultak Kárpátalja birtokba vételére.

            A hadműveletet megelőzően már folytak harcok az először visszakerült kárpátaljai területeken. Szlovák részről 1938 december 28-án Nagyszaláncnál, 1939, január 6-án Munkácsnál, január 8-án Nagygejőcnél történtek kisebb fegyveres támadások1. Ezeket a magyar haderő helyszínen tartózkodó egységei visszavetették. 1939. március 13-án a magyar fél részéről történt rajtaütés, melynek során a 3. huszárezred a Munkácsot Beregszásszal összekötő folyosó kibővítését oldotta meg sikerrel.

 1939. március 15-én a Magyar Királyi Honvédség gyorscsapatai benyomultak Kárpátaljára. A támadást irányító magasabb parancsnokság az előző naptól Kárpát-csoportparancsnokságnak nevezett VIII. hadtestparancsnokság volt. Alárendeltségében harcolt az 1. és a 2. lovasdandár, a 2. gépkocsizó dandár és az ungvári 24. gyalogezred, illetve a hadtest területén állomásozó kerékpáros és határvadász alakulatok. Az előrenyomulás során csatlakoztak hozzájuk a március 13-án mozgósított és a Dunántúlról átirányított 8., 9., és 11. gyalogdandárbeli alakulatok. A 2. lovasdandár vitéz lófő dálnoki Miklós Béla lovassági tábornok parancsnoksága alatt állt, állományát egyebek mellett az 1. huszárezred, a 2. huszárezred, a 15 .és a 16 .kerékpáros zászlóaljak alkották. Az elfoglalt területen jelentősebb ellenállást csak a Szics-gárdának nevezett szabadcsapatok tanúsítottak, ezek ellenállását azonban hamar letörték. A magyar csapatok az Ung folyó biztosításának címén és a természetes határ kialakításának reményében március 23-án benyomultak az alakulóban levő Szlovákia területére is. Az Oszlányi Kornél alezredes parancsnoksága alatt álló kiskunhalasi illetőségű magyar királyi "Balogh Ádám" 15. kerékpáros zászlóalj ekkor esett át a tűzkeresztségen.


A halasi kerékpárosok tisztikara 1938 novemberében


A nemrégiben (1939.01.23-án) hadrendi számot cserélt alakulat március 20-án vasúti szállítással békehelyőrségéből Vásárosnamény állomásra vonult. Itt kirakodtak, és kerékpáron vonultak Záhonyba. Innen Munkácsra csoportosultak, majd március 22-én este a zászlóalj kisharckocsi-szakasza ésgépvontatású ütege már Ungtarnócon tért pihenőre. Oszlányi alezredes is terepszemlét tartott.. A zászlóaljjal egy harccsoportot alkotó 1. huszárezred – 15 óra alatt 100 km-et megtéve – szintén elérte kitűzött állásait. Ezt, és a dandár többi alakulatának teljesítményét a Kárpát-csoport parancsnoksága külön parancsban ismerte el.3 Március 23-án hajnalban a lovasdandár többi alakulata is beérkezett, és menetből birtokba vette a felső vezetés által kijelölt területet. A zászlóalj többi része is befutott. Hajnalban. felderítő járőröket bocsátottak ki, amelyek kerékpáros rajokból, illetve rajonként egy Ansaldo kisharckocsiból álltak.Elfoglalták Alsóhalas községet, az Ung folyón átkelve egy szakasz Mosonyi György törzsőrmester parancsnoksága alatt birtokába vette Lakárdot és Bezőt.

Mosonyi György egy későbbi (kb. 1948-as) felvételen, ekkor már  századosi rendfokozatban.


A zászlóaljparancsnok személyesen is példát mutatva bátorságból törzse élén személyesen nyomult be Zahar községbe5. Az Ung folyón Lakárdnál hadihidat vertek a gyors átkelés biztosítására. A birtokba vett falvakban a helyben állomásozó csendőrséget azonnal lefegyverezték. A 15. kerékpáros zászlóalj a Halas patak vonalában vett fel védelmi állást, az állás egyik végpontja Alsóhalas község, a másik Prépostsági-tanya volt. 



A német és a szlovák vezetés tiltakozásának hatására másnap a Kárpát-csoport parancsnoksága leállította az előrenyomulást. A magyar arcvonal északi szárnyán, a 2. gépkocsizó dandár körletében a szlovák erők megkíséreltek az előrenyomulást, a zászlóalj arcvonalszakaszán inkább csak járőrharcok folytak. Szlovák részről elsősorban a légierő Avia és Letov típusú gépei aktivizálódtak. A légiharcok során március 24-én egy vadászrepülőgép a zászlóalj által elfoglalt Alsóhalas község mellett zuhant le6. A szárazföldi harcok során a Hlinka-gárdisták mellett a még szervezetlen szlovák hadsereg alakulatai vették fel a harcot a honvédcsapatokkal. A zászlóalj egészen március 30-ig folyamatosan megújuló harcokat vívott a sokszor túlerőben támadó ellenséggel szemben. Említést érdemelnek a Bunkóc község környékén március 28-án vívott összecsapás. Ebben személyesen vett részt vitéz Oszlányi Kornél alezredes is, ahol bátorságával mutatott példát alárendeltjeinek. A zászlóalj első hősi halottja is ebben az összecsapásban vesztette életét: Zilah István karpaszományos tizedes, rajparancsnok tábori őrsét hajnal 3-kor túlnyomó erejű ellenséges támadás Felsőrőcse irányából. Az ellenség részeivel megkísérelte a tábori örsöt bekeríteni, ám a helyszínre érkező Jakab Márton t. hdgy. katonáival megakadályozta ezt.7 A küzdelem során Zilah tizedes kitűnt személyes példaadásával, és halálos sérülést szenvedett. Halála után Nagy Ezüst Vitézségi Érmet kapott.



Nagy Ezüst Vitézségi Érem két oldala. A kép forrása, köszönet a készítő Derecskei Gábornak

Az alakulat másik hősi halottja Kovács I. Sándor kerékpáros lövész volt, aki március 24-én tábori őrs szolgálat ellátása közben elszenvedett súlyos sebesülésébe öt nappal később belehalt.8. 
A kárpátaljai harcok során hősi halált halt magyar katonák adatbázisa 
A 15. kerékpáros zászlóaljat március 29-én a 2/II. huszárosztály váltotta le, mert a tavaszi esőzések mocsárrá változtatták a Halas patak völgyét, lehetetlenné téve a mozgást a kerékpárok számára. Március 30-án a Kárpát-csoport parancsnoksága a 2. lovasdandárt felváltotta,9 helyüket határőr alakulatok vették át.. A zászlóalj kerékpáron útra kelt békehelyőrsége, Kiskunhalas felé, így ért véget számára a háború első számottevő küzdelmet hozó bevetése.10

Azt a területet, ahol az alakulat harcolt, a határmegállapító bizottság döntése szerint később vissza kellett adni az újonnan alakult szlovák államnak.11 A szlovák és a magyar kormány között kötött megállapodás eredményeképpen a magyar csapatok az Ung folyóig, illetve a Kárpátok gerincéig szállhatták meg Kárpátalját, ezzel természetes határt teremtve Lengyelországgal. Ezen a határszakaszon egy fél évvel később lengyel menekültek ezrei menekülhettek meg a két irányból támadó hadigépezetek szorításából.


Jegyzetek:
2         Bús János-Szabó Péter: Béke poraikra…II (Bp., 2001), 103.o.
3         2. lovasdandár vezérkari osztály: A 2.lovasdandár működése Kárpátalján Magyar Katonai Szemle, Bp., 1939.,3.szám, 4.o.
4         Haypál Bertalan kerékpáros hadnagy visszaemlékezése. Kézirat, másolata  a szerző birtokában), 17.o.
5         HM HL Kitüntetési javaslatok. 1. doboz
6         Pataky-Rozsos-Sárhidai: Légi háború Magyarország felett(Bp.1992),22.o.
7         A 2.lovasdandár…..15.o.
8         HM HL KIT.
9         A 2.lovasdandár….16.o.
10      Haypál: 18.o.
11      A 2.lovasdandár… 16.o.