2012/12/01

Az 1944. augusztus 20-án avatott ludovikás évfolyam hősi halottai



A közelmúltban kaptam egy példányt a Ludovika Akadémia 1944.08.20-án avatott évfolyamának történetét színesen és élvezetesen feldolgozó "Emlékek útját járva" című kiadványból. Említsük meg az ötletgazda nevét: Pénzes János hajdani hegyivadász hadnagy volt a kiadvány szellemi atyja. Köszönet neki, valamint a hatalmas adatgyűjtésben és a feldolgozásban részt vett régi ludovikásoknak.

A könyvben sorra veszik mindazokat az évfolyamtársaikat, akik esküjükhöz híven életüket adták a hazáért. Az adatgyűjtést összevetettem az elérhető adatbázisokkal ( Vitéz és önfeláldozó magatartásért, a Magyar Királyi Csendőrség  weboldala, hadisir.hu, hadifogoly.hu, HL Kitüntetési Javaslatok, koreai háború veszteségi adatbázisa, a Vitézi Rend tagjainak névsora, Bene János-dr. Szabó Péter: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar, 1938-1945

Ennek eredménye olvasható az alábbiakban:

A HM HIM online hivatalos adatbázisaiban szerepelnek

Básthy Tibor hadnagy (1924-1945.03.08)  2. felderítő zászlóalj.Hősi halált halt Csákberényben

Csernay Zoltán hegyivadász hadnagy (1920.06.01-1944.09.26) 21/1. erődszázad. Hősi halált halt Ratosnyánál

Csőke József hadnagy, vitéz (1923.08.12-1944.11.13) 13/II. zászlóalj. Hősi halált halt Soltnál


Farkas Ferenc hadnagy, vitéz, kisbarnaki (1924.10.08-1944.10.08) 1. felderítő zászlóalj könnyű harckocsi század. Hősi halált halt Csongrádnál. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét adományozták részére

Herritz (Heritz) István hadnagy 21. gyalogezred pótszázad. Hősi halált halt 1944.10.19-én Devecser közelében

Kammerer Ernő hadnagy (1923.07.25-1945.01.10) 2. huszárezred. Hősi halált halt Budapesten a Vas utcai 25. számú tábori kórházban

Káplány Gábor hadnagy, vitéz (1921-1945.01.11) 6. gépkocsizó lövész zászlóalj. Hősi halált halt Szombathelyen

Keresztes Ákos hadnagy (1923-1944.09.28) 1. póthuszárezred IV/6. lovasszázad. Hősi halált halt Mezőhegyesnél. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét adományozták részére

László András hadnagy, vitéz (1923.01.11-1945.02.01) 2. felderítő zászlóalj. Hősi halált halt Pápán

Lázár István Péter hadnagy (1924.12.18-1945.01.30) 4/I. huszárosztály. Hősi halált halt Vérteskozmánál

Magay László hadnagy, vitéz, nemes, szentgyörgyvölgyi (Kaposvár, 1924-Pálosbaracka, 1944.09.18.) 11. tábori pótgyalogezred. Halála után a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét adományozták részére

Magyarósi Gyula hadnagy, vitéz (1923.01.08-1945.01.28.). 63. határvadász portyázó osztály. Hősi halált halt  Reimlingen bei Nördlingenben (Németország)

Németh József hadnagy (1922.12.16-1944.11.06) 22/I. tábori pótzászlóalj. Hősi halált halt Bájnál (ma Taktabáj).

Párkányi Lajos légvédelmi tüzér hadnagy (1923-1944.12.04.) Hősi halált halt Igalnál.

Radoychich Endre csendőr hadnagy. 20. felderítő osztály 12. tábori csendőrszázad szakaszparancsnok. .Hősi halált halt 1945.02.01. Budapest, I. kerület, Kapisztrán tér

Raszter János tüzér hadnagy (1923.07.11-1945.01.30) 2. közepes aknavető tüzérosztály első tiszt. Hősi halált halt Enying mellett a Leshegyen

Sashalmy Rudolf tüzér hadnagy, vitéz (1923.07.08-1944.12.20) 84. közepes tüzérosztály 3. üteg. Hősi halált halt Székesfehérváron

Simon Károly hadnagy, vitéz, (1923.01.15-1944.15.05) 13. gyalogezred 6. század. Hősi halált halt Dunaföldvárnál.

Stromszky Oszkár hegyivadász hadnagy (1922.10.04-1944.09.24) 21/2. erődszázad. Hősi halált halt Ratosnyánál

Szabó Gyula légvédelmi tüzér hadnagy (1923.08.15-1945.03.26) hősi halált halt Lovászpatonánál

Szábel Rudolf  légvédelmi tüzér hadnagy (1923.03.30-1948.04.04) 102. légvédelmi tüzérosztály. Meghalt a sebastopoli hadifogolytáborban.

Széchenyi Mihály hadnagy, vitéz, gróf, sárvár- és felsővidéki (1924.05.25-1944.09.28., más adat szerint 1944.10.27) 1. póthuszárezred III. osztály. Hősi halált halt halt (Bene-Szabó, illetve "Emlékek útját járva") Szentmártonnál (Arad mellett), más adat szerint  (a HM nyilvántartásai szerint) Tiszadorogmánál

Tátrai Vilmos hadnagy (1920-1944.11.19.) 63. határvadász portyázó osztály. Hősi halált halt Balsánál

Zsedényi Előd tüzér hadnagy, vitéz (1924-1944.12.11.) 23. tábori tüzérosztály. Hősi halált halt Szentgotthárdnál.



Az "Emlékek útját járva" c. kiadványban hősi halottként szerepelnek, illetve egyéb bajtársi közlés alapján

Horvay Attila csendőr hadnagy. Galántai csendőr karhatalmi zászlóalj, harckocsiszázad, kisharckocsiszakasz-parancsnok. Hősi halált halt Budapesten.

Forgó Gyula csendőr hadnagy, ungvári csendőr tanzászlóalj. Hősi halált halt Szolyva közelében 1944. októberében (közelebbi adat nem ismert)

Turcsányi Sándor hegyivadász hadnagy (feltehetően szovjet hadifogságban hunyt el)

Pósfay László hadnagy. 36. gyalogezred nehéz páncéltörő ágyús század szakaszparancsnok. Hősi halált halt 1944. szeptemberének második felében Nagyvárad közelében. Az évfolyam első hősi halottja

Szakáts Zoltán hadnagy. Hősi halált halt Grosskirschbaum (Ausztria), 1945. február

Agócsy Endre hadnagy

Böszörményi Géza hegyivadász hadnagy

Runyay Károly hadnagy (1923-?)  23. határvadász zászlóalj 1. század szakaszparancsnok

Oltványi (Faller) Tibor hadnagy (1923-?) 54. gyalogezred 4. század

Jármy Attila  hadnagy, nemes, jármi és szolnoki (1923.09.10-1944.09.22., más adat szerint 23) 1. póthuszárezred. Hősi halált halt ("Emlékek útját járva") Szentmártonnál (Arad mellett), más adat szerint Szentmártonkáta (Bene-Szabó)

Heczkó Vilmos hadnagy, Szent László hadosztály felderítő osztály. Hősi halált halt 1944.12.22-én

Ignáczy Dezső hadnagy (1923-?) 7. rohamtüzér osztály. Eltűnt a Várból való kitörés során

Hernády Miklós (1922-?) 1/II. harckocsizászlóalj. Eltűnt a Várból való kitörés során

Nagy János tüzér hadnagy, vitéz. Hősi halált halt 1945. elején Sárvár környékén



Mártírhalált halt

Garamvölgyi Tivadar hadnagy (1922-1950) koncepciós perben kivégezték


Egyéb

Szentfülöpi Zoltán hegyivadász hadnagy (1923.08.17-1952.09.22.) Az US ARMY 9. gyalogezred 2. zászlóalj "E" századának tagjaként halt hősi halált a koreai háborúban

Szomjas Gusztáv hadnagy (1923.12.22-1945.09.30) a háborút követően a 18. gyalogezredben szolgált. Szovjet gépkocsi gázolta halálra, a székesfehérvári kórházban hunyt el.

Legyen nekik könnyű a föld... "A hazáért mindhalálig"


A hősi halottakon túl ide illik még a szintén 1944-ben avatott 4. huszárezredbeli  Marjay Tamás huszár hadnagy hőstette:





„Kivonat az 52. sz. hu. ho. pcs.-ból. 1945. március 1.

Marjai Tamás 4. huszárezred állományába tartozó hivatásos hadnagy fegyverténye

1945. évi január hó 20-30 között a Vértes-hegység visszafoglalásáért vívott harcokban bátorságával messze kimagasló módon kitűnt. A Kőhányás-puszta elleni támadásnál a legsúlyosabb ellenséges tüzérségi és gyalogsági nehézfegyverek összefogott gyilkos tüzében, mint szakaszparancsnok, szakasza élén sorozatosan megrohamozta a mélységben elhelyezkedett ellenséges támpontokat, míg áttörte az ellenség védelmi övét. Személyes példája magával ragadta szakaszát, sőt a mellette küzdő egységet is.
A Nagybükk elleni rohamnál egymaga két ellenséges nehézfegyverrel megerősített támpontot semmisített meg kézigránáttal, majd rátapadva a lendületes rohamtól megrendült ellenségre makacsul üldözte azt, úgyhogy az ellenség nehézfegyvereit hátrahagyva, rendezetlenül kényszerült visszavonulni. Szakasza elsőként ért fel a Kotló-hegyre, miközben négy, nehézfegyverrel megerősített támpontot küzdött le.
A Kotló-hegyen az ellenség bekerítette a 4/1. huszár osztályt. Marjai hadnagy két napon át, lőszerutánpótlás nélkül, étlen, szomjan, dermesztő hidegben és hóviharban rendületlenül kitartott szakaszával, és egymás után közelharcban verte vissza a nyomasztó túlerő meg-megújuló támadásait. A gyűrűből való kitörési parancsra szakasza élére állt és elkeseredett közelharcban áttörte a két nap folyamán kiépített orosz védelmi övet. Közben szilánkos combcsontlövéssel megsebesült, és az orosz védőállás mögött fekve maradt. A dermesztő hidegben keze-lába lefagyott. Ilyen állapotban, öt napon át étlen, szomjan, a nagy vérveszteségtől teljesen elgyengülten, hófúvásban, méteres hóban, hegyről-hegyre csúszott-kúszott marjai hadnagy az orosz védőállásokon át, amíg saját csapataihoz visszatért.
A fagyás következményeként majdnem összes ujjainak ízét, és mindkét lábát térden alul csonkolni kellett. Marjay hdgy. az orosz védőálláson át, míg saját csapataihoz visszatér. A fagyás következményeként, majdnem összes ujjainak ízét csonkolni kellett. Marjay Tamás hdgy. a hőslelkű, mindenáron győzni akaró, meg nem alkuvó magyar honvéd huszártiszt példáját testesítette meg. Javasolt kitűntetés Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érem. Marjay Tamás ht. hdgy. messze kimagasló fegyverténye legyen követendő példa minden magyar huszár előtt.

E parancsomat az alárendelt alakulatok tisztjei és legénysége előtt ki kell hirdetni.


Schell Zoltán ezredes s.k."


Forrás




2 megjegyzés:

  1. Aki szereti az ezredtörténeteket azoknak ajánlom: A Magyar Kir. 101. Honvéd Gépkocsizó Tanezred a II. Világháborúban c. Nagyon sok képpel, és információval. Szerintem érdekes, mert ilyen témáról még nem olvastam.

    VálaszTörlés
  2. Az 1944-es évfolyam történetéhez egy érdekes adalék:

    http://www.roncskutatas.hu/node/10079

    VálaszTörlés