2012/10/31

Halottak napja

Egy naplót rendezek sajtó alá. Szerzője – Salgó Andor tartalékos hadnagy – a 21. gyalogezred I. zászlóaljának vonatparancsnokaként vett részt ezredének 1944-es harcaiban. Begépelés közben most értem az alábbi részlethez, amely – halottak napja közeledvén – komoly aktualitással bír.





"Egy nagy és szép feladat áll ma előttem. Két elesett zászlós bajtársam sírjait szeretném az adott körülményekhez képest rendbe szedni. Együtt vannak eltemetve kicsit hátrébb a zászlóalj segélyhely mellett 32 derék magyar fiúval. Nagy szám ez! Ha azonban a nagy harcokat, az oroszok állandó támadásait veszem alapul, akkor csekély veszteség ez. Hála érte az Istennek, hogy a sok-sok sebesült, akiket hátraszállítottak, javarészt könnyebb sérüléseket szenvedtek.
A két bajtárs fejfája csendesen húzódik meg a leghátsó sor szélén. Már csak az ő neveik olvashatók, de az is már elmosódott a folytonos esőzésben. Az egyik a mi kedvelt menage-mayerünk, aki szolgálati beosztása teljesítése mellett a mindnyájunk falánk étvágyát nagy gonddal ugyan, de kifogástalanul elégítette ki. Gáspár Karcsi volt, földim, sátoraljaújhelyi jóérzésű magyar gyerek. A másik Magyar Jancsi, szintén géppuskás. Kicsit csöndes, zárkózott fiú, aki hősiesen küzdött és úgy is halt meg. Nagyon hmar estek áldozatul, hiszen akkor még (április 26) még csak második napja voltunk a harcban.
Ennek a két derék magyar gyereknek készültem állítani egyszerű kis kereszt helyett egy maradandóbbat állítani. Szerencsére fosznideszka, gyalu és szög akadt, aztán már rajzoltam a betűket és égettem rá tüzes vassal. Lassu munka volt, mert nem találtam alkalmas vasat az égetéshez, de este mégis az új keresztek díszítették a két bajtársam egyszerű hantjait.
Másnap egy hatalma nyírfakeresztet faragtam, ami a kis szomorú temető dombtetőjén magasra nyúlva hirdeti a hősök emlékét."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése