2012/10/09

A 15. kerékpáros zászlóalj Kárpátalján – frissítve



            A történelmi Magyarországnak ezt az észak-keleti szegletét a Tisza és az Ung folyók völgye fogja közre, a Kárpátok gerincén futó valamikori államhatárral. Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés a frissen alakult csehszlovák államhoz csatolta, annak keretein belül önálló közigazgatási egységet alkotott. Az 1938. november 2-án meghozott első bécsi döntés értelmében Magyarország visszakapta a Felvidék magyarlakta területeinek nagy részét. Kárpátalja nyugati része, amelyet túlnyomó részt magyarok laktak (Munkács, Ungvár és Beregszász környéke) ekkor visszatért az anyaországhoz. A fennmaradó területeken a ruszin Volosin kormányzó vette át a vezetést, és mindent megtett egy önálló Kárpátalja megteremtéséért. A magyar kormány tárgyalásokba bocsátkozott vele, de ezek elhúzódtak, mert Volosin Hitler jóváhagyását igyekezett megszerezni önállósulási törekvéseihez. 

Az egyre gyakoribb határvillongásokra való hivatkozással a magyar vezetés elérkezettnek látta az időt, hogy az „ezeréves határok” elérésével újra megteremtsék a magyar-lengyel közös határt. Ezért a csehszlovák állam teljes szétesését követően az előzetesen készenlétbe helyezett magyar csapatok megindultak Kárpátalja birtokba vételére.

            A hadműveletet megelőzően már folytak harcok az először visszakerült kárpátaljai területeken. Szlovák részről 1938 december 28-án Nagyszaláncnál, 1939, január 6-án Munkácsnál, január 8-án Nagygejőcnél történtek kisebb fegyveres támadások1. Ezeket a magyar haderő helyszínen tartózkodó egységei visszavetették. 1939. március 13-án a magyar fél részéről történt rajtaütés, melynek során a 3. huszárezred a Munkácsot Beregszásszal összekötő folyosó kibővítését oldotta meg sikerrel.

 1939. március 15-én a Magyar Királyi Honvédség gyorscsapatai benyomultak Kárpátaljára. A támadást irányító magasabb parancsnokság az előző naptól Kárpát-csoportparancsnokságnak nevezett VIII. hadtestparancsnokság volt. Alárendeltségében harcolt az 1. és a 2. lovasdandár, a 2. gépkocsizó dandár és az ungvári 24. gyalogezred, illetve a hadtest területén állomásozó kerékpáros és határvadász alakulatok. Az előrenyomulás során csatlakoztak hozzájuk a március 13-án mozgósított és a Dunántúlról átirányított 8., 9., és 11. gyalogdandárbeli alakulatok. A 2. lovasdandár vitéz lófő dálnoki Miklós Béla lovassági tábornok parancsnoksága alatt állt, állományát egyebek mellett az 1. huszárezred, a 2. huszárezred, a 15 .és a 16 .kerékpáros zászlóaljak alkották. Az elfoglalt területen jelentősebb ellenállást csak a Szics-gárdának nevezett szabadcsapatok tanúsítottak, ezek ellenállását azonban hamar letörték. A magyar csapatok az Ung folyó biztosításának címén és a természetes határ kialakításának reményében március 23-án benyomultak az alakulóban levő Szlovákia területére is. Az Oszlányi Kornél alezredes parancsnoksága alatt álló kiskunhalasi illetőségű magyar királyi "Balogh Ádám" 15. kerékpáros zászlóalj ekkor esett át a tűzkeresztségen.


A halasi kerékpárosok tisztikara 1938 novemberében


A nemrégiben (1939.01.23-án) hadrendi számot cserélt alakulat március 20-án vasúti szállítással békehelyőrségéből Vásárosnamény állomásra vonult. Itt kirakodtak, és kerékpáron vonultak Záhonyba. Innen Munkácsra csoportosultak, majd március 22-én este a zászlóalj kisharckocsi-szakasza ésgépvontatású ütege már Ungtarnócon tért pihenőre. Oszlányi alezredes is terepszemlét tartott.. A zászlóaljjal egy harccsoportot alkotó 1. huszárezred – 15 óra alatt 100 km-et megtéve – szintén elérte kitűzött állásait. Ezt, és a dandár többi alakulatának teljesítményét a Kárpát-csoport parancsnoksága külön parancsban ismerte el.3 Március 23-án hajnalban a lovasdandár többi alakulata is beérkezett, és menetből birtokba vette a felső vezetés által kijelölt területet. A zászlóalj többi része is befutott. Hajnalban. felderítő járőröket bocsátottak ki, amelyek kerékpáros rajokból, illetve rajonként egy Ansaldo kisharckocsiból álltak.Elfoglalták Alsóhalas községet, az Ung folyón átkelve egy szakasz Mosonyi György törzsőrmester parancsnoksága alatt birtokába vette Lakárdot és Bezőt.

Mosonyi György egy későbbi (kb. 1948-as) felvételen, ekkor már  századosi rendfokozatban.


A zászlóaljparancsnok személyesen is példát mutatva bátorságból törzse élén személyesen nyomult be Zahar községbe5. Az Ung folyón Lakárdnál hadihidat vertek a gyors átkelés biztosítására. A birtokba vett falvakban a helyben állomásozó csendőrséget azonnal lefegyverezték. A 15. kerékpáros zászlóalj a Halas patak vonalában vett fel védelmi állást, az állás egyik végpontja Alsóhalas község, a másik Prépostsági-tanya volt. 



A német és a szlovák vezetés tiltakozásának hatására másnap a Kárpát-csoport parancsnoksága leállította az előrenyomulást. A magyar arcvonal északi szárnyán, a 2. gépkocsizó dandár körletében a szlovák erők megkíséreltek az előrenyomulást, a zászlóalj arcvonalszakaszán inkább csak járőrharcok folytak. Szlovák részről elsősorban a légierő Avia és Letov típusú gépei aktivizálódtak. A légiharcok során március 24-én egy vadászrepülőgép a zászlóalj által elfoglalt Alsóhalas község mellett zuhant le6. A szárazföldi harcok során a Hlinka-gárdisták mellett a még szervezetlen szlovák hadsereg alakulatai vették fel a harcot a honvédcsapatokkal. A zászlóalj egészen március 30-ig folyamatosan megújuló harcokat vívott a sokszor túlerőben támadó ellenséggel szemben. Említést érdemelnek a Bunkóc község környékén március 28-án vívott összecsapás. Ebben személyesen vett részt vitéz Oszlányi Kornél alezredes is, ahol bátorságával mutatott példát alárendeltjeinek. A zászlóalj első hősi halottja is ebben az összecsapásban vesztette életét: Zilah István karpaszományos tizedes, rajparancsnok tábori őrsét hajnal 3-kor túlnyomó erejű ellenséges támadás Felsőrőcse irányából. Az ellenség részeivel megkísérelte a tábori örsöt bekeríteni, ám a helyszínre érkező Jakab Márton t. hdgy. katonáival megakadályozta ezt.7 A küzdelem során Zilah tizedes kitűnt személyes példaadásával, és halálos sérülést szenvedett. Halála után Nagy Ezüst Vitézségi Érmet kapott.



Nagy Ezüst Vitézségi Érem két oldala. A kép forrása, köszönet a készítő Derecskei Gábornak

Az alakulat másik hősi halottja Kovács I. Sándor kerékpáros lövész volt, aki március 24-én tábori őrs szolgálat ellátása közben elszenvedett súlyos sebesülésébe öt nappal később belehalt.8. 
A kárpátaljai harcok során hősi halált halt magyar katonák adatbázisa 
A 15. kerékpáros zászlóaljat március 29-én a 2/II. huszárosztály váltotta le, mert a tavaszi esőzések mocsárrá változtatták a Halas patak völgyét, lehetetlenné téve a mozgást a kerékpárok számára. Március 30-án a Kárpát-csoport parancsnoksága a 2. lovasdandárt felváltotta,9 helyüket határőr alakulatok vették át.. A zászlóalj kerékpáron útra kelt békehelyőrsége, Kiskunhalas felé, így ért véget számára a háború első számottevő küzdelmet hozó bevetése.10

Azt a területet, ahol az alakulat harcolt, a határmegállapító bizottság döntése szerint később vissza kellett adni az újonnan alakult szlovák államnak.11 A szlovák és a magyar kormány között kötött megállapodás eredményeképpen a magyar csapatok az Ung folyóig, illetve a Kárpátok gerincéig szállhatták meg Kárpátalját, ezzel természetes határt teremtve Lengyelországgal. Ezen a határszakaszon egy fél évvel később lengyel menekültek ezrei menekülhettek meg a két irányból támadó hadigépezetek szorításából.


Jegyzetek:
2         Bús János-Szabó Péter: Béke poraikra…II (Bp., 2001), 103.o.
3         2. lovasdandár vezérkari osztály: A 2.lovasdandár működése Kárpátalján Magyar Katonai Szemle, Bp., 1939.,3.szám, 4.o.
4         Haypál Bertalan kerékpáros hadnagy visszaemlékezése. Kézirat, másolata  a szerző birtokában), 17.o.
5         HM HL Kitüntetési javaslatok. 1. doboz
6         Pataky-Rozsos-Sárhidai: Légi háború Magyarország felett(Bp.1992),22.o.
7         A 2.lovasdandár…..15.o.
8         HM HL KIT.
9         A 2.lovasdandár….16.o.
10      Haypál: 18.o.
11      A 2.lovasdandár… 16.o.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése